Az alapelvek

Mondjuk, hogy ez egy mozgalom, vagy egyesület... Mindegy, minek nevezzük. Amely azért jött vagy jön létre - hiszen folymatosan változik és formálódik -, mert szükség van rá. Szükségessé teszi a világ milyensége, az emberek közönye vagy éppenséggel igénye.

TOLERANCIA = elfogadjuk az embereket olyannak, amilyenek. Távol áll tõlünk bármilyen szélsõség, vagy azok a gondolatok, amelyek kirekesztenek - noha ez paradoxon, hiszen a kirekesztõk kirekesztése sem toleráns - de ennyi feltétlenül szükséges. A valódi tolerancia nem tolerálja az intoleranciát.
Nincs ellenségkép: lehetsz bármilyen nemzetiségû, bármilyen anyanyelvû, bármilyen hitû vagy vallású, ha ezeket a normákat magadénak vallod, szeretettel várunk. Amennyiben nem, reméljük, hogy egyszer te is elfogadod majd õket.
Nevesítve:
- tolerancia minden nemzettársunkkal szemben, legyen az határon belül vagy túl, legyen az bal-, vagy jobboldali gondolkodású - nem véletlen, hogy ide születtünk, ezt kell mebbecsülni, ezzel kell boldogulni
- tolerancia minden más nemzettel vagy néppel szemben, legyen az határon belül vagy túl - kivétel nincs, és nincs kollektív ártatlanság vagy bûnösség - csak jó és rossz van, ami bármikor változhat - ember és ember között nincs különbség, hiszen mindannyian EGYEK vagyunk, akkor is, ha elfogadod, akkor is, ha nem
- tolerancia a hagyományokkal szemben, amely értékeinek megörzése kötelességünk, hiszen ezen nyugszik gyermekeink jövõje - mindig a MOST-ban élünk, de tanulnunk kell a múltból, hogy jobbá tehessük a jövõt

ÖSZEFOGÁS = Lehet és kell másképp gondolkodni. Ez viszi elõbbre a világot mindig. Ugyanakkor széles körûen meg kell találni azokat pontokat - és lehetõleg minél többet - ahol születhet kompromisszum. Sosem az ellentéteket kell keresni, és a másik irányt. Sokkal inkább a kapcsolódás lehetõségét. A széthúzás gyengít, csak az összefogás ad kellõ erõt.
Kötelességünk levetkõzni magunkról a közönyösséget, hiszen azzal saját gyermekeink jövõjét tesszük tönkre, saját életünket tesszük céltalanná.
Kötelességünk felelõsséget vállalnunk önmagunkért, egymásért és a jövõért - amely nem merülhet ki öncélúságban. Össze kell fogni minden emberrel - és ebben nem az a kihívás, hogy csak azokkal szövetkezzünk, akikkel egyformán gondolkodunk. Sokkal inkább az, hogy azokkal találjunk közös pontokat, akikkel homlokegyenest ellentétesen gondolkodunk.

A világ bajban van - még ha nem is látszik, hiszen süt a nap, vannak színes tévécsatornák, benzin az autódba, ennivaló az asztalon, akciós áruhitel... De ha nem változtatunk és nem változunk, ha homokba dugjuk a fejünket, nem lesz ez mindig így.