Bemutatkozás

Úgy gondolom, ez a honlap akkor válik teljesen hitelessé, ha õszintén bemutatkozom: Budapesten születtem 1971-ben, a Földanya havának (szeptember) 19. napján. Anyám (Szombathy Ilona 1950-1977) egyszerû munkáscsaládból származott, csakúgy, mint Apám (Both Károly 1947). Amennyit a családfámról tudok, az ereimben folyik magyar, székely, sváb és lengyel vér is. Elsõ tizennyolc esztendõmet a szokásos módon éltem: óvoda, iskola, az akkori rendszernek megfelelõ neveltetés. Apai ágon nagyapám meggyõzõdéses kommunista volt, anyai ágon Nagyanyám mélyen vallásos.

1990-ben érettségiztem, amikor minden az ellenkezõjére fordult, amit addig tanítottak, amit addig hittünk. Megváltozott a történelem, az ország államformája, a megítélések, még az utcanevek is. Az addigi igazságok hazugsággá, az addig hazugnak tartott dolgok pedig igazsággá változtak. Így ebben az összekavart világban magamnak kellett megkísérelnem megtalálni a helyes válaszokat - még ha sokszor tévúton jártam, akkor is. Értek örömök és csalódások, voltam fennt és lennt.

Próbáltam hinni Istenben, de nem akart sikerülni, amíg ki nem alakult a saját képem róla. Próbáltam hinni embereknek, akik ígértek, majd bebizonyosodott, hogy csúfosan becsaptak - nem csak engem.
Kis híján hivatásos honvéd tiszt lettem, de az érzéseimnek köszönhetõen mindig úgy sodródtam, hogy azokat a dolgokat sosem csináltam sokáig, amit nem szerettem, vagy amivel nem értettem egyet. Ahogy egyre önálóbbá váltam, akaratomon kívül, vagy szándékosan kerültem a társadalom egy olyan mezsgyéjére, ahol egyszerre jobb és egyszerre rosszabb lenni, mint ott, ahol a nagy többség van. Nincs is más választásom. Nemrégiben találtam egy nagyon jó kifejezést: kulturális kreatív - hát ide sorolom magam, amíg nem találok jobbat - ezen a honlapon úgyis kiderül, mit takar ez a kifejezés.

Gondolkodásra az élet és a könyvek késztettek, valamint az, amit a köröttem lévõ világban tapasztaltam. Cselekvésre - többek között ezen oldal megalkotására pusztán egy érzés: tétlenül nem érzem jól magam. Márpedig azt gondolom, hogy változásra van szükség az emberek fejében, az országban, a nemzetben, és a világban is. Mindenféle szélsõségektõl mentesen, pusztán a józan ész határa és az erkölcsi jóérzés mentén. Ez egy folyamat: kezdõdött a születésemmel (vagy elõtte?), folytatódott az éveim során, és halad valamilyen irányban, amiben csak bízni tudok, hogy helyes.