Aranyhal
Ha én volnék az aranyhalad,
naponta láthatnálak,
s büszke volnék e szerepemre,
tátognám fűnek-fának,
hogy mily’ szerencsés a sorsom,
hisz’ együtt élhetek Veled,
s ha fickándozom reggelente,
mosolyog rám a szemed.
Minden egyes titkod tudnám,
de hallgatnék róla mélyen,
álmod őrizném éjszakákon,
akár nyáron, télen,
meghallgatnálak, bármit mondasz,
s nem feleselnék vissza,
s csak annyit várnék el cserébe Tőled,
hogy legyen a vizem tiszta.
De nem lehetek az aranyhalad,
így nem élhetünk együtt,
egyéb kívánság nem születhet,
a vágy elcsépelt, elnyűtt,
manapság úgyis köréd gyűlnek
a hódoló férfinépek,
én csak képeid nézem, ha látni
akarlak,
hisz’ közeledbe sem férek.