Bombázó

Úgy nézel Te is, ahogyan én :

szépen, két nyitott szemmel,

s csak az a különbség kettőnk között,

hogy a Te szemed mindenkit megnyer,

mert raboddá válik minden ifjú,

vagy már alig élő vénség,

mert tüzet gyújtasz bennük,

s a lángoktól lelkük szétég.

Angyal vagy, és mégis

száz poklot kell kiállni,

ha észreveszlek, vagy csak Rád gondolok,

s ez nem tudod, hogy tud fájni,

mert olyan ez, mintha napba néznék,

senkitől nem ért még ily’ hatás,

de pillantásod ártatlan csín csak,

mégis cserbenhagyásos izgatás.

Pofon vágtam már magamat százszor,

hogy hátha észhez térek,

de mit sem ért e sok tucat tasni,

mert már a bőrömben sem férek,

veszélyesebb vagy, mint bármilyen fegyver,

de betiltani nem lehet,

bombázó vagy, s én e rím-hadakkal

semmit sem érek el Veled.