Bye-bye !
Elvakított szemed fénye,
s megbabonázott száz báj,
De illúziókon túllépve mostmár
csak annyit mondok : bye-bye !
Hiába szem, mell, s pompás fenék,
s hiába bájos, szép arc,
küzdöttem, mint egy bolond lovag,
de véget ért e szép harc.
Talpra állok mostmár végre,
eddig előtted térdepeltem,
mennyei bájaid udvarába
bebocsájtást mégsem nyertem.
Könyörögjön mostmár más is,
s kopjon másnak térde,
bókjaim árja mit sem értel,
hiába nem volt hossza, szélte.
Csak cserbenhagyásos izgatás volt
rajtad a sok díszes vágy-báj,
fel kell adni, a meccsnek vége :
hát Isten Véled; bye-bye !