Együtt utaztunk...
Együtt utaztunk a metrón,
és én csillag-szemeidet néztem,
bár elkaptam fejem sokszor,
mert bámulni így szégyen.
De mit tegyek, ha szép vagy,
S engem vonz e szépség,
s habár blőd e versike,
őszinte, semmi kétség.
Két nagy szemed gyönyörű,
az ábránd elvész benne,
ha naphosszat nézhetném mindig,
ó, az de szép lenne...
De csak kevés jut a jóból...
és ez az együtt utazás is...
csak egy kocsiban voltunk,
s volt ott sajnos más is.