Fegyvertény
Emlékszel ? Azt kérdeztem,
van-e fegyverviselési engedélyed,
„Miért?”-kérdezted erre Te,
s én attól féltem, félreérted.
Mert szemeid olyan gyönyörűek,
hogy az már fegyvertény-mondtam,
s ez most is legfőbb kínom,
ettől vagyok gondban.
Nem feledtelek-nem bírtalak,
akárhogy próbáltam,
eszembe jut mindég szemed,
és bennük ezer csáb van,
rabul estem ez ártatlan kincsnek,
s nem tudok sehová szökni,
ha meghalok miattuk, elmondhatod,
velük embert is tudsz ölni.
De jobbat tudok, hogy ne furdaljon
a lelkiismeret Téged,
add a szemeid örökbe nekem,
s velük Magadat is végleg,
úgy nem halok meg, megígérem,
hisz’ teljesül legfőbb vágyam,
foglyod leszek, de vidám fogoly
a leggyönyörűbb rabságban.