Grimasz

Ha meglátsz,

a víz ver ki tüstént Téged.

-Na, már megint itt van !-gondolod,

s hogy majd eltűnök, csak az éltet.

„Az a sóvárgó nézés,

és azok az ostoba, balga versek,

már csak ez hiányzott,

merre fussak, merre menjek ?”

Így évődsz magadban,

mert légy vagyok a levesedben,

dalom nem muzsika, csak zümmögés,

...és zümmöghetnék csendesebben.

Hiába ömlengek rímelve, hogy

látványod öröm, s vigasz,

az elnéző mosoly arcodon így is

csak egy kínnal teli grimasz.