Kipp-kopp

Kipp-kopp, kipp-kopp,

elsiettél este szépen,

lépteid tompán visszhangzottak,

s én álmodozva utánad néztem.

Azt sem tudom, ki vagy,

csak néha-ritkán látlak,

de látod, ez nem szab gátat

egy dalnyi boldogságnak.

Szemed lehet kék, fekete, zöld, barna,

nem számít a szín,

a rendbe rakott félszavaknál

fontosabb bizony a rím.

Szinte szellem vagy nekem:

képlékeny és megfoghatatlan,

Te vagy a nagybetűs TITOK,

s hogy ez miért jó, az elmondhatatlan.

Remélem, nem zaklatlak soraimmal,

de hisz’ nincs bennük semmi ártalom,

hát engedd, kérlek, hogy csodáljalak,

s engedj a szavakkal játszanom.