Mementóként
Emlékeimben kísértesz néhanap,
ha élőben nem is, homlokom mögött
látlak,
és hiába józan tiltakozás,
mikor mázsás súlya van a vágynak.
Lényed belémívódott, belémégett,
mint információ a chipbe,
és hiába szeretném valahára,
kiáltó soraim nem inthetem csittre.
Itt jársz-kelsz fantáziámban,
tested vad szirénként csábít,
s hogy van-e esély vagy értelem,
ez esetben semmit sem számít.
Követsz hetek, hónapok óta,
követsz reggel, délben, este, éjjel,
Mementóként tűnsz fel hol itt, hol
ott,
s én hiába küzdök e szenvedéllyel.