A tévében
láttam azt a vonatot…
Erdélyben nem járt ily’ szerelvény,
s mozdony majdnem hatvan éve.
S noha a Nohab nem egy lény,
csak egy összerakott vasdarab,
amin címer van, s az van írva: MÁV.
- sírva integettek neki az emberek,
Így telt le a csíksomlyói táv.
Ki érti
ezt itthon? Senki.
Együttérzés szolgálja felett úr a közöny,
a címerre, zászlóra legyintenek,
s hogy egy vonatnak köszönj?
- bolondnak néznek millióan,
minden van itt, de sem összetartás, sem hit,
nem az, aminek lennie kellene…
Itt e honban már nem akarnak, nem értenek semmit.
Erdély
nekik Románia, szlovák a Felvidék,
és sorolhatnám éppen így, tovább,
e nemzet egy része már oly’ buta,
hogy nem lesz már ennél ostobább,
s nekik hiába magyarázod lelkesen,
hogy aki zászlót emel, s a tiszta
kék égre valami nemzeti dalt dúdol,
az még attól nem fasiszta.
Budapest, 2008. május 13.