Dobpergés egy nemzetért

- gondolatok "A Hídember" címû film után

Pereg a dob… pereg a dob,
Jo már a kivégzõosztag.
A halál megváltás, rabként
Életben maradni rosszabb.
Dördül a sortûz, dördül a sortûz,
Koponyát roncsol a puskagolyó,
Agyvelõ fröccsen, Batthyány halott,
A gyász csak egy hömpölygõ, néma folyó.

Pereg a dob… pereg a dob,
Temetett remények mély hant alatt,
Megtört a hit és megtört az élet,
A kiáltás elfúlt, csak csend maradt.
Dördül a pisztoly, dördül a pisztoly,
Nem remeg belé az alkotó kéz,
Vöröslõ vér csorog halánték-kútból,
Széchenyi vakon a jövõnkbe néz.

Pereg a dob… pereg a dob,
Világos, Trianon, Don-kanyar károg,
Mint fekete holló a fejfánk felett…
Ötvenhat is már csak sokadik átok.
Dördül a pisztoly, dördül a pisztoly,
Szakad a szív számûzött lélekben,
Megáll a mondat… Wass Albert halott…
Mostoha nemzetem, hogy maradsz életben?

Budapest, 2008. március 15.