Csak szeressetek,
semmi több – kérte Jézus,
S mezítláb lépdelt a Hargitán a hóban,
Mert tudja õ, csak az ember beteg,
S a világ körötte hellyel-közzel jól van.
S az ember
csak hitt benne,
De sosem értette, hogy mit mond,
Mert lefoglalta õt a gyûlölet, a bosszú,
A küzdelem, a harag és a sok gond.
S így
telt kétezer esztendõ,
S ezalatt Jézus és az ember ’mit sem változott,
Elbeszélnek egymás mellett, s nem értik,
Vajon melyikük az igazán átkozott?
Feloldozás
nincs ma sem.
Tanuk rá a folyók és a Havasok,
Hisz’ naponta megtagadjuk, s megfeszítjük õt,
Mi emberek: zsidók, cigányok, szászok, románok,
magyarok.
S keresztje
ott áll fenn a Hargitán, és mindenütt,
Bár nem akarjuk érteni, de ma sem üzen egyebet:
Egymást ölve sosem leszünk jobbak,
Egy út van: a béke és a szeretet.
Székelyudvarhely , 2008. december 24.